Köszöntünk a Trónok Harca Ingatlankalauz olvasói között!
Rendszeresen frissülő kiadványunkból tájékozódhatsz a legfrissebb befektetési lehetőségekről, hogy megfontolt döntést hozhass vásárlásaid előtt. A bölcs földesúr gyarapítja mindazt, amit őseitől örökölt!
Trónok Harca Ingatlankalauz #11
Cailin-árok
A birtok leírása: Nem kívánjuk szépíteni a dolgokat: a Cailin-uradalom kifejezetten visszataszító hely, ami egy rossz állapotú várkastélyból és egy kiterjedt, alattomos mocsárból áll. Csak egyetlen biztonságosnak mondható út vezet át a területen, de esős időben még az is elég nehezen járható. Egészségtelen klímájú, barátságtalan vidék, a várhoz tartozó falvak kisebb lápi szigeteken épültek, a helyiek ocsmány mocsári állatok leölésével múlatják az időt.
Nyáron a rengeteg eső és a szúnyogok, télen a fagyos szél és a farkasordító hideg kínozzák az itt élőket. A várkastély fűtetlen termeiben ólomlábakon jár az idő – a kandallókhoz nélkülözhetetlen fa ritka kincs errefelé.
A vásárlással járó előnyök: A fentiek ellenére kifejezetten jól járunk, ha a Cailin-árkot a magunkénak mondhatjuk. A Királyi Út a birtok szívén át köti össze a Hét Királyság vonzóbb vidékeit a fenséges Északkal, ennek forgalmát pedig a birtok gazdája teljes mértékben ellenőrzi. Csak rajtunk múlik, hogy mit (és mennyit) hozunk ki ebből a lehetőségből! Megvámolhatjuk a kereskedőket, tájékozódhatunk a hírekről, kémkedhetünk a nálunk áthaladó vagy megszálló küldöttségek és futárok után, (hazug) pletykákat terjeszthetünk az utazók között… A Cailin-uradalom gazdája fontos ember békében és háborúban egyaránt, aki sok szívességet várhat azoktól, akiknek halaszthatatlan tenni -és ütnivalójuk akad az árok másik oldalán.
Az a legjobb az egészben, hogy nekünk nem is kell ezen a nyomortanyán laknunk mindezen előnyök kihasználásához! Bízzuk a birtok irányítását törvénytelen fiaink egyikére, és az Út megvámolásából származó jövedelmünket máris Arbor tengerpartján költhetjük el, távol attól a kellemetlen koszfészektől, aminek szerencsénket köszönhetjük!
A vásárlással járó hátrányok: A Cailin-árok uraként nem tarthatunk bálokat és lovagi tornákat, alattvalóinkat sosem láthatjuk tiszta ruhában, a szúnyogok, piócák és mocsári böglyök pedig a jelek szerint mindennél jobban kedvelik a nemesek vérét. Az erre járó utazók általában goromba, szófukar és zsugori emberek, akikből pár jó szót vagy aranyat is csak erővel lehet kihúzni. Az Út ellenőrzéséhez jól képzett íjászokra van szükségünk, akik hajlamosak elkapatni magukat, ha a zsoldjukról van szó, ráadásul a tornyainkba telepített hajítógépek karbantartására is figyelnünk kell, mert a mocsári levegő nem tesz jót sem a fának, sem az acélnak.
Sajnos egyetlen legenda sem tesz említést a Cailin-árok fényes lovagjairól: a páncélok errefelé hamar rozsdásodni kezdenek, a lovasság pedig semmilyen harci taktikát nem tud gyakorolni a hosszú menetoszlopban való lassú haladáson kívül – ezt is csak nyáron erőltetik.
A birtok legnagyobb hátránya viszont egyértelműen az, ha ide kinevezett kormányzónk, intézőnk vagy leszármazottunk önállósítja magát: nem küld pénzt arbori pihenőnk idején, és vissza sem enged minket a várba, ha felelősségre kívánjuk vonni.
A jelenleg itt élők véleménye: „Sokat tanultam itt a lápi póc elkészítéséről” (Hillwon, udvari szakács). „A északiak megvetnek, puhánynak tartanak minket, pedig kemény az élet nálunk is” (Volgart, íjkészítő). „Egyszer elmegyek Délre, és soha többé nem jövök vissza” (Numic Dondarrion, nemesi származású fegyverhordozó).
