Risk: Game of Thrones játékbeszámoló #2

A hétvégén ismét próbára tettük stratégiai érzékünket, újabb küzdelmet vívtunk a Vastrónért. A „westerosi rettenetes” néven elhíresült összecsapás méltatlanul rövid volt (három és fél körig tartott), de ez így is tisztességes valós játékidőt jelentett. Két dolgot biztosan megtanultunk belőle: egyrészt, ha kevésbé fontos küzdelmekre pazaroljuk erőforrásainkat, nem tudunk beleszólni az igazi csatákba, másrészt pedig sosem szabad hagyni, hogy valaki csak úgy, egyszerűen nyerjen. Mert ez történt.

Ismét hárman játszottunk (Stark, Baratheon, Lannister, ez a kötelező körsorrend is), igyekeztünk betartani a szabályokat, valamint pontosan alkalmazni a mesterkártyák és karakterek képességeit. A cél minden játékos számára a 10 győzelmi pont megszerzése volt, miközben családja székhelyét is birtokolnia kellett. Ez a „dominion” játékmód alapja.

Meglehetősen kiegyensúlyozottan foglaltuk el a kezdeti állásokat, senki sem tudott maradéktalanul egész régiókat a kezében tartani, minden adott volt egy hosszú, véres, árulásokkal teli küzdelemhez. Ez azonban nem valósult meg, a Baratheon és a Lannister ház egyszerűen megverte saját magát, a Stark család pedig élt a többiek gyengeségével. A játék végén a Baratheon ház 5, a Lannister ház pedig szerény 0 győzelmi pontot tudott felmutatni.

Minden játékos különböző, titokban tartott küldetésekkel tud győzelmi pontokat szerezni, ezeket véletlenszerűen osztjuk ki a játék elején, de később bárki vásárolhat magának újabbakat, így megkönnyítheti a saját dolgát. Ha sikeresen megszerezte egy adott feladat győzelmi pontjait, automatikusan újabb küldetéskártyát húzhat. A 10 győzelmi pontot több, egyesével 1 és 4 pont közötti értékű feladat teljesítésével lehet elérni, minden körben csak egyet lehet belőlük megoldottnak nyilvánítani.

A küldetések gazdasági (legyen a kör végén a kincstáradban 1500 aranysárkány), területek birtoklásával kapcsolatos (kör végén legyen 2-2 tartományod 3 különböző régióban), katonai (egy körben semmisíts meg 4 ellenséges hadsereget) és egyéb kategóriákba (pl.: kör végén tarts uralmad alatt 6 kastélyt és 4 kikötőt) sorolhatók, elég sok van belőlük. Láthatóan nem csak egyféleképpen lehet nyerni – és még ennél is több módon lehet valaki győzelmét megakadályozni.

A Lannisterek saját küldetéseiket akarták végrehajtani, de ezek közül egyet sem sikerült, mert a Baratheon ház sokkal jobban vezényelte a seregeit, és anyagi fölénybe is került pár kör alatt. Az oroszlános babák értelmetlen, távoli helyeken nyertek csatákat, de csak vitték a pénzt, semmilyen eredményt nem értek el.

A Baratheon játékos sokkal átgondoltabban szervezte a saját akcióit, így a szarvasok többnyire jó időben voltak jó helyen. 5 győzelmi pontot szereztek, és átmenetileg megakadályozták a Starkok diadalát is, mert egy elkeseredett rohammal bevették Derest, ezzel megfosztották a farkasokat a székhelyüktől. A Baratheon ház viszont nem jól mérte fel az erőviszonyokat, saját déli területei védelmében sok erőforrást pazarolt el a Lannisterek ellen, így egy körrel később elveszítette Derest – és a játékot.

A Starkok kizárólag arra mentek rá, hogy könnyen teljesíthető feladatokat szerezzenek maguknak, nem is próbálták akadályozni az ellenfelek stratégiáját. Nem nyertek sok csatát, de viszonylag szívósan védekeztek, miközben kezdeti kastélyaik és kikötőik birtoklásával, valamint a rengeteg adóbevétel felhalmozásával megnyerték maguknak a Vastrónt – bár végig azt mondták, hogy az nekik nem is kell… A Stark játékos a negyedik körében, 3 küldetésből megszerezte a 10 győzelmi pontot, visszavette Derest a szarvasoktól, és udvariasan közölte, hogy vége a partinak.

Érdekes pillanatokból sem volt hiány:

• A Lannisterek megtámadtak egy gyenge tartományt, ahová a Baratheonok öt komplett hadsereget helyeztek el a csata kezdetekor (egy mesterkártya és egy kisebb vagyon felhasználásával). A túlélő oroszlánok bátran megfutottak.

• Sikeres volt viszont a szarvasok elleni akció, amikor egy kalózflotta segítette az oroszlánokat partra szállni egy váratlan helyen. Ide a Lannisterek ostromgépet is vittek magukkal, de későbbi támadásaikat Stannis király látványosan visszaverte.

• A Starkok Deres visszavételéhez minden erőforrásukat bevetették, nekik a kőhajító mellé még lovagokra is volt keretük… A hősiesen védekező szarvasokat felőrölte a túlerő.

• Általános volt a meghódított tartományok kifosztása, a játékosok kincstáraiból gyakran nem a Vasbankba (a játék tartalékpénze) került az arany, hanem egy másik ház tulajdonította el. Ez lopás, nincs mit szépíteni.

• A szegény embert még az ág is húzza: a Starkok mesterkártya segítségével el akartak venni egy győzelmi pontot valamelyik ellenféltől, természetesen a Lannisterekre sújtott le a sors, akiknek nem volt egy sem. Ha tényszerűek akarunk lenni (és megengednék a szabályok a negatív számokat), akkor az oroszlánoknak -1 pontjuk volt a játék végén…

Összegezve: a játék nagyon hangulatos, addiktív, állati jól néz ki és még kezdőként, nem túlbonyolítva is komoly stratégiai érzék kell hozzá. A karácsonyi szünetben pedig pont azért nem olvashattok majd játékbeszámolókat, mert nem érünk rá megírni őket, inkább kezdünk egy új Rizikó vagy Trónok Harca Monopoly partit!